Kézilabda kupa

Az FTC-Rail Cargo Hungaria női kézilabdacsapatunk a héten újrakezdte az edzéseket, méghozzá kiváló hangulatban – és óvatosan. Mindkét jelzőt a kihagyással lehet magyarázni: egyrészt nagyon hiányzott már mindenkinek a társaság és a labda, másrészt a test elszokott attól a mozgásformától, amelyet a kézilabda megkövetel. Mindezekről Márton Grétát, a csa- pat balszélsőjét kérdeztük!

– Volt izomláz az első edzés másnapján?
– Igen, leginkább a vállakban… A kondi edzések után teljesen más jellegű fáradtság volt bennünk, a lövő mozdulatot nem nagyon lehet mással helyettesíteni. Az első napok után egyébként a combjaimban is éreztem a munkát, ami azért érdekes, mert a lábakra sokat dolgoztunk az elmúlt két hónapban, de ebből is látszik, hogy mennyire más ez a mozgás, mint a monoton, izomépítő kondi.

– De azért jólesett?
– Nagyon! Alig vártam már, hogy együtt edzhessünk, hogy kézilabdázhassunk, mert az nem ugyanaz, ha a kertben dobálom a labdát… A napi ritmus, sőt, még a dugó is hiányzott, mert az azt jelenti, hogy megyek edzésre, hogy a lányokkal lehetek, közösségben.

– Mennyire volt nehéz visszafogni magad, hogy rögtön az elején ne „éles” lövé- sekkel indíts?
– Elek Gábor nagyon figyelt erre, akin azt látta, hogy csökken a figyelem és jobban elengedi a kezét, annak egyből szólt, hogy ezt még ne. Nehéz volt, mert a fejem azt mondta, hogy nagy gólt kell lőni, a testem pedig ellenkezett, mert még nem állt rá készen. Attól tartottam egy  kicsit, hogy olyan lesz újra labdát fogni, mintha most kezdeném a sportágat, de már a passzoknál érződött, hogy erről szó sincs. Annyira hiányzott már ez az egész, hogy teljesen felpörögve, koncentráltan jöttünk edzeni, és a bemelegítő passzok sem a monoton, meg-szokott módon mentek, hanem precízen, pontosan, odafigyelve. Így nem is volt annyira meg- erőltető az edzés, abszolút kibírható volt, hiszen nem vártak tőlünk nagy csodát, nem kellett megváltani a világot, csak épp elkezdtük a munkát, hogy utolérjük magunkat.

– Összességében milyen állapotban érzed magad?
– Az otthoni edzések során azt éreztem, hogy fejlődtem, bár nem mértem, és így nehéz megmondani. De, mivel nem a meccsekre kellett készülni, folyamatosan feszegethettem a határokat, mindig próbáltam, például, eggyel több fekvőtámaszt csinálni. Most volt rá idő, hogy az izomerősítő gyakorlatokból teljes mértékben kihozzam magamból amennyire csak lehetett a maximumot.

– Más játékosoktól is hallottuk, hogy kihasználták az alkalmat plusz munkára, kicsit talán egymást is motiváljátok ezzel.
– Igen, ez így van. Például a napokban Misivel (Kovacsics Anikóval – a szerk.) kondiztam, és csak néztem, hogy milyen izmos, és hogy hány kilóval csinálja a fekve nyomást. Rengeteget dolgozott ő is a szünet alatt.

– Neked közben az egyetemen is helyt kell állnod. Hogy mennek a vizsgák?
– Eddig jól! Pozitívum volt az elmúlt hetekben, hogy meg tudtam hallgatni az órákat, és három-négy vizsgán már túl is vagyok. Van még hátra, szóval nem szabad lazsálni, az ana- tómiára kell talán a legtöbbet tanulnom, az nagy és fontos tantárgy.

Forrás: fradi.hu