Dajka Bettina újra Siófokon vállal szerepet

– A Ferencvárosnál eltöltött több mint egy évtized után a 2013-14. évi szezonban a Siófok KC játékosa voltál. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
– Magát a váltást, illetve a változást rosszul éltem meg. Furcsa volt kiszakadni abból a közeg- ből, melyben tizenhárom éven át éltem. A Ferencvárosban nevelkedtem, ott lett belőlem kézilabdázó, és korábban még sohasem váltottam klubot. A környezetváltozás rá is nyomta a bélyegét a teljesítményemre. Nem voltam elégedett, és a klubnál sem ezt várták tőlem, így a szezon végeztével elváltak az útjaink. Ez volt az én tanulópénzem, utólag már másként tekin- tek vissza arra az időszakra.

– Huszonkilenc esztendősen úgy döntöttél, hogy felhagysz az aktív sportolói pá- lyafutásoddal, melyet sérülések egész sora nehezített. Pontosan mi áll a döntésed hátterében?
– Korábban kétszer operálták a vállaimat, majd 2016-ban a bal térdemben szakadt el a ke- resztszalag. Megfogadtam, hogyha a jobb is elszakad, akkor befejezem a pályafutásomat. Ez 2019-ben be is következett, én pedig hű maradtam a fogadalomhoz, amit magamnak tettem.

– Az életed gyakorlatilag a sportról szólt… Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?
– Sokan nehezen élik meg ezt az időszakot, én viszont megkönnyebbülést éreztem. A pálya- futásomnak a fele a rehabilitációról szólt. Felépültem egy komolyabb sérülésből, majd jött egy kisebb. Folyamatosan vissza kellett építenem magam, és ebbe fáradtam bele. Nem tes- tileg, hanem lelkileg. 

– A középpontban azonban marad a kézilabda, hiszen mostantól a siófoki klub utánpótlásában vállalsz szerepet technikai vezetőként. Így tervezted, hogy ma- radsz a sport mellett?
– Egyáltalán nem fogalmazódott meg bennem a folytatás, úgy gondoltam, hogy Budapesten keresek magamnak valamiféle irodai munkát. Nincsen szakirányú végzettségem, csupán egy érettségim. Aztán február magasságában jött a megkeresés, és úgy éreztem, hogy ez a sze- repkör fekszik majd nekem.

– A közös múlt ad egy összehasonlítási alapot a számodra. Milyennek látod most a Siófok csapatát, és azt a fejlődési folyamatot, melynek útjára lépett a klub? 
– Legegyszerűbben úgy tudnám kifejezni magam, hogy ég és föld a különbség. Elképesztő az a rengeteg változás, amin keresztül ment a klub a távozásom óta. Nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly infrastrukturális fejlődések mennek majd végbe, a csapatról, és a játéko- sokról nem is beszélve. A szó legpozitívabb értelmében durva az a fejlődés, amit kívülről láttam, és most belülről is megtapasztalhatok.

– A pályáról átkerültél a „partvonal mellé”. Milyen hosszú távú céljaid vannak a kézilabda világának ezen oldalán?
​– Az edzői pályán sohasem gondolkodtam, és azt hiszem, hogy ezután sem fogok. Kész voltam váltani, valami újba belekezdeni, de közben jött ez a lehetőség. Egyelőre nincsenek hosszú távú terveim. Szeretném a lehető legjobban, lelkiismeretesen elvégezni a rám bízott munkát. A jövő pedig majd kialakul…

Forrás: Siófok KC honlap

2020-07-05

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk