Gratulálunk a magyar csapat szakvezetésének, hogy egy nyert mérkőzést (42. perc, 23-18), az utolsó 15 percben sikerült dán győzelemre menteni! Az, hogy egy csapat 15 perc alatt csak négy gól elérésére legyen képes (ebből a 60. percben Klujber által belőtt hétméteres nem osztott nem szorzott), az nem csak a játékosok „bűne”, ebben alaposan benne van a szövetségi kapitány is (nem az első eset, hogy meccselés terén Golovin mester nem állt a helyzet magaslatán – lásd a Japán elleni mérkőzés). Csak egy két apróság: időben kellett volna időt kérni (23-19-nél vagy 23-20-nál), amikor érezhetően jött fel az ellenfél; észre kellett volna venni, hogy az ellenfél kapust cserélt és a beálló Milling, más stílusu kapus lévén, sorra hárította azokat a lövéseket, amelyek elődjénél sikerre vezettek (Kristensen 27 lövésből 6, Milling 11 lövésből 5 védéssel zárt, melyet a hajrában követett el); reagálni kellet volna arra, hogy az ellenfél Helle Thomsen időkérése után (37. perc, 21-17) védekezést váltott; miért adták fel a szélsők elleni való védekezést (a négy dán szélső összesen 14 gólt rámolt be a magyar kapuba, úgy, hogy emellett öt lövésüket Szemerey hárította); s még lehetne sorolni. Persze, nem történt nagy tragédia, Magyarország válogatottja a csoport második helyén végezve bejutott a negyeddöntőbe (megsüvegelendő tény, hogy 12 év után mindez sikerült), ahol várhatóan a papírforma szerint Franciaország lesz az ellenfele, hacsak a holnapi nap folyamán Hollandia meg nem tréfálja a gallokat.