Kiesett a címvédő

– negyedszerre döntőbe jutott a HC Vardar

Mintha lekopírozták volna a tavalyi elődöntőt – csak éppen fordítva. Tavaly az első tíz percben a CSM Bucuresti ugrott meg több góllal, mely el is döntötte a mérkőzés kimenetelét; idén a HC Vardar bemutatta ugyanezt a kunsztot, s hat gólos előnyre tett szert (8. perc, 1-7). Nem kellet ahhoz nagy jóstehetség, hogy ez az előny döntőnek bizonyuljon. A Bajnokok Ligája címvédőjére rá sem lehetett ismerni, össze-vissza futkároztak a pályán, mintha nem is kézilabda meccsen lennének, a védelmük olyan lyukas volt, mint egy szakadozott rosta, támadásban pedig alig találták el a kaput. Még hetesből sem tudtak eredményes lenni, Gulldén kétszer, Carmen Martin pedig egyszer szinte kilőtte a csereként beállt Szuszlinát. Ezzel ellentétben a Vardar játékosai keményen védekeztek, s a megszerzett labdákkal száguldoztak a pályán, sorra lőtték lerohanásból a gólokat, s volt olyan időszak, amikor 11 góllal is vezettek (25. perc, 9-20). A félidő végére valamelyest kozmetikázott az eredményen a CSM Bucuresti, de ez kevés volt az üdvösséghez (félidő 13-21).

               A második játékrész már kiegyenlítettebb játékot hozott, igaz ehhez az is kellett, hogy gondolva a másnapi döntő mérkőzésre, a Vardar visszavegyen a játék iramából, ám így is tartotta tetemes előnyét. Ha hinni lehet a számoknak, már pedig miért ne lehetne, a címvédő „megnyerte” a második félidőt 20-17-re, ám mindez csak szépségtapasz volt. A játék láttán a román szurkolók összeroskadtan ültek a lelátón, s nem hittek a szemüknek, mivel „emberemlékezet” óta nem kapott 38 gólt csapatuk. Úgy látszik, a Final Four sajátossága lesz, hogy egy csapat az elődöntőben összecsuklik. Tavaly a Vardar, idén a CSM Bucuresti (végeredmény (33-38).

               A CSM Bucuresti mentális összeomlására jellemző volt a következő jelenet: 17-8-as Vardar vezetésnél Per Johansson vezetőedző időt kért, s feldúlva kérte számon játékosain a látottakat. „Három lépés után eldobáljuk a labdát. Igazán lent vagyunk, nagyon lent – kiabált a játékosaival Johansson. – Ha valaki haza akar menni, menjetek most, megkérhetem a buszsofőrt! Nem tehetünk mást, csak küzdhetünk! Küzdjünk, b***a meg, a klubért! Mit akartok csinálni? Mit akartok csinálni?” Hogy mit csináltak a játékosai? Ott folytatták, ahol abbahagyták; lézengtek a pályán…

Irina Gyibirova: „Számomra semmi meglepő nem volt abban, ahogy a csapat játszott. Tudtam, hogy nagyon felkészültünk az ellenfélből, és ezúttal ezt sikerült is megmutatni. Az első tíz perc meghatározó volt a mérkőzés szempontjából, a folytatásban ebből erőt merítve uraltuk a meccset.”

Per Johansson: „A hét közben egyáltalán nem volt jele ennek az összeomlásnak. Azt követően, hogy egy éve miként teljesített itt a csapat, nem gondoltam volna, hogy ez történik velünk. Nem sikerült felnőnünk a mérkőzéshez, az első tizenöt perc katasztrófa volt, és teljesen elbizonytalanított minket a Vardar. Ezt követően pedig már nem tudtunk ezen túllépni, és a szkopjeiek egyértelműen megérdemelték, hogy bejussanak a fináléba.”

Forrás (nyilatkozatok): Nemzeti Sport