Kézilabda kupa

 

Viszontlátásra Köln?

Visz’lát Köln! Nem valószínű, hogy a mai játékot nyújtó Telekom Veszprém a visszavágón öt gól különbséggel megveri ellenfelét. „A Nantes sokkal jobb volt, mint mi” – nyilatkozta David Davis a mérkőzés után. Miért is? Roppant egyszerű: a francia csapat eredményesen felkészült ellenfeléből, kapusuk kottából védett, s a mezőnyjátékosok rendre a nehézkes magyar védőkhöz jártak egy-egyezni, nem egyénieskedtek, türelmesen járatták a labdát ad- dig, amíg helyzetbe nem kerültek. És kőkeményen védekeztek! Lehet, hogy a magyar csapat is felkészült, de ez nem látszott a pályán. Az első tíz perc kivé- telével olyan benyomást keltettek a játékosok, mint akik egy gálameccsen először játszanak egymással. Egyénileg akartak megoldani mindent, fél fa- ultos helyzetekben ellőtték a labdát, nem volt türelmük kivárni, hogy a figura után valaki helyzetbe kerüljön. Ha nagy nehezen mégis kialakult valamilyen helyzet, s nem püfölték a labdát Emil Nielsen kapusba, az annak volt köszön- hető, hogy veszprémi színekben néhány átlagon felüli kvalitású játékos pat- togtatja a labdát. Csak hát ez kevés volt! A fegyelmezetten játszó ellenfelet csak csapatjátékkal lehetett volna legyőzni, az pedig nem volt.

Davis mester is csak „nézett ki a fejéből”, nem értette, hogy mi történik a pályán, s nem volt ellenlépése a hazai csapat játékára. Próbálkozott, variálta a védekezést, de ez csak akkor lehetett volna eredményes, ha a különböző védekezési formákat a csapat játékosai edzéseken „orrvérzésig” begyako- rolták. Már pedig a pillanatnyi ötlet, hogy 5-1-es védekezésnél a nehézkes mozgású Borozant tolta ki „éknek”, nem segített, csak rontott a helyzeten, mivel a francia játékosok az így keletkezett résekbe könnyedén becsúsztak, s sorra szerezték góljaikat. S mindezt végignézték a kispadon! Az már a korábbi mérkőzéseken is kiderült, hogy Davis mesternek nem kenyere az időkérés. Ez a mai mérkőzésen is így volt, halogatta az időkérést, pedig nem egyszer, amikor a haza csapat sorra lőtte a gólokat, időszerű lett volna. Egyszerűen nem érezte, hogy mikor kell megszakítani a játékot, hogy megállítsa az ellen- fél rohamait. Végül is két idejét kikérte, de nem akkor, amikor kellett volna (például az első félidőben, amikor 9-6-os magyar vezetés után a Nantes 15-12-re fordított; már a 10-10-es egyenlítésnél vagy korábban bele kellet volna nyúlni a mérkőzésbe).

Száz szónak is egy a vége: a Telekom Veszprém keretét egyénileg magasan képzett játékosok alkotják, de mint csapat, nincs összerakva! Sem támadás- ban, sem védekezésben! S ha Corrales nem véd átlagon felül, s ha a hazaiak az utolsó három percben nem bénázzák el a végjátékot (két kiállítás), na- gyobb is lehetett volna a „zakó”. Maradt a négygólos vereség, azaz öt talá- lattal kellene nyerni az „Épitőknek” Veszprémben a Final Fourba való jutás- hoz. Szkeptikusan vagyunk, már csak ezért is, mert a visszavágóig hátra lévő egy hét alatt nem lehet ütőképes csapatot összerakni. Marad az eddig látott teljesítmény, ami valljuk be őszintén, nem kecsegtet semmi jóval. Főleg öt- gólos győzelemmel! S ha valamilyen csoda folytán mégis sikerülne elérni az áhított eredményt, az mit sem változtat a látleleten. Addig is marad: Visz’lát Köln!

2021-05-14

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk