Kézilabda kupa

– Mi a helyzet Norvégiában? Hogy vagy?
– Nagy furcsa időket élünk meg Norvégiában is, csakúgy, mint világszerte. Ugyan konkrét kijárási tilalom nincs, de teljes zárlat van, mindenki tudja, hogy most nem kell elhagyni az otthonokat, a normál társas életünket nyilván nem most lehet élni, a világ eléggé kifordult magából. Én köszönöm, jól vagyok. Úgy érzem, mintha egy hosszú karácsonyi szabadságon lennék, hiszen a családommal vagyok, biztonságos helyen.

– Hallottunk a híreket, hogy Norvégiában is nehéz az egészségügyi helyzet, az emberek hogy viselkednek?
– A legelején minden olyan vegyes volt. Volt, aki komolyan vette, volt, aki kevésbé. Mára szerintem a nagy többség betartja a hozott intézkedéseket, és ennek hála érezhető a hatása is, stabilizálódni látszik a helyzet, ami mindenképpen örömteli. Remélem Magyarországon is sikerül kézben tartani a dolgokat.

– Hogy néz ki nálad egy karantén napirend? Minden nap ugyanolyan?
– Egy kicsit minden nap változtatok, de azért nagyjából hasonlóak a napok. Őszintén megmondom, kissé tovább alszok, mint szoktam, de talán ez most belefér. Reggeli után elvégzem az edzéseket, szerencsére van itthon egy futópad, és néhány súlyzó, így egy- szerűbb elvégezni az előírt munkát, de egy kis extra edzést is szoktam végezni. Aztán jön az ebéd.

– Te készíted otthon az ebédet?
– Igen! Természetesen vannak napok, amikor a családdal együtt főzünk, máskor azonban csak valami egyszerűbbet készítek magamnak. Van egy nagy teraszunk, délután ott szoktam olvasni, vagy csak beszélgetünk a családommal. Természetesen szoktam beszélni a lányokkal és persze a barátommal is, és aztán máris jön a nap vége. A vacsora nálunk a fő étkezés, ezt mindig együtt készítjük, és sok időt töltünk közösen az asztal mellett.

– A bevásárlásokat te intézed?
– Nem, édesanyám a felelős ezért, csakúgy, mint korábban, most is ő vásárol. Abban marad- tunk, hogy csak egy valaki jár ki a lakásból.

– Hiányzik a kézilabda?
– Rettenetesen! Danyi Gábor házi feladatainak hála azért nem maradunk meccsek nélkül. Meg kell néznünk korábbi meccseinket és elemezni kell azokat. Nem kevés időt töltünk ezzel szerintem mindannyian. Főleg amikor szoros meccseket, győzelmeket nézünk vissza, akkor nagyon feltörnek bennem az érzelmek, hogy mennyire is hiányzik már a játék.

– Az Magyar Kézilabda Szövetség eredményhirdetés nélkül zárta le a magyar bajnokságot. Mit gondoltál, amikor meghallottad a hírt?
– Azt gondolom a bajnokságot le kellett zárni, hiszen ebben a helyzetben ez a legjobb döntés. Nehéz döntés született, hogy gyakorlatilag az idei szezon nem is számít egyáltalán. Vezettük a bajnokságot, és jó esélyünk lett volna megnyerni az aranyérmet. És vannak más női és férfi klubok, akik nagy eredmény küszöbén álltak, és szintén sok munkát tettek bele, csakúgy, mint mi.

– A Győri Audi ETO KC még a Bajnokok Ligájában még versenyben van. Szerinted mik a kilátások az elkövetkezendő hetekre vagy talán hónapokra?
– Azt szeretném, és bízom benne, hogy a vírushelyzet globálisan kontroll alá kerül, ezáltal visszatérhet hamarosan a régi világ, és mi rendben befejezhetjük azt, ami előttünk áll, és harcolhatunk a Bajnokok Ligája győzelemért. Sajnos, ez most messzinek látszik, de megvannak a tervezett időpontok, ezért napról napra kell tenni mindenkinek. Remélem, hogy hamarosan visszatérhetek Győrbe a többiekkel együtt dolgozni, edzeni.

– Hiányzik már Győr? Tudjuk, hogy nagyon szeretsz itt élni.
– Nagyon, főleg hogy látom, hogy milyen jó idő van most Győrben. Itt nálunk, most azért sokkal hűvösebb van. Hiányzik a győri életem, sokat sétáltunk és kávéztunk a városban a lányokkal, jó lenne újra ott lenni.

– A lányokkal hogy tudjátok a kapcsolatot tartani?
– Van egy közös csoportunk, de például mi norvégok külön is szoktunk beszélni, hisz a válogatott kapcsán is van témánk. De a többiekkel is szoktunk csak úgy beszélgetni, hívjuk egymást néha. Ha szükségünk van segítségre, mindig ott vagyunk egymásnak. Nagyon nagyra értékelem az ilyen közösséget, az ilyen csapatot, ahol érezhetően bármikor írhatsz, vagy hívhatsz bárkit, ha bajban vagy, vagy csak beszélgetnél valakivel.

– Mit üzennél a szurkolóknak?
– Nehéz időket élünk, és éppen ezért még fontosabb, hogy felelősen döntsünk minden élethelyzetben és tartsuk be az egészségünk megóvás érdekében hozott szabályokat. De hiszek benne, hogy minden nehéz helyzetben lehet pozitívumokat találni, sokan több időt lehetnek a családjukkal például. Ha pedig már nagyon hiányzik valami, vagy valaki, az azt jelenti, hogy nagyon szeretjük, és még jobb lesz, ha újra viszont látjuk.

– Mesélj, hogy telik a Húsvét Norvégiában?
– Mi kicsit máshogy ünneplünk, mint a magyarok. Nálunk ilyenkor általában elmennek az emberek a hegyekbe túrázni, vagy síelni, de idén ez nem volt lehetséges. Egyes otthonokban édességgel teli tojások vannak, máshol „kincsvadászatot” tartanak. Mi a családommal egy nagy vacsorát szoktunk tartani, rengeteg rokonnal, de most csak szűk családi körben ültünk le.

Forrás: Győri Audi ETO KC honlap / Szabó Tamás