Kézilabda kupa

 

Nagy lépés kapujában négy veszprémi fiatal

Lukács Péter, irányító

Kiskorom óta van egy álmom, hogy profi kézilabdázó legyek. Minden nap ez a cél lebeg a szemem előtt, ez motivál, hogy ezt az álmot valóra váltsam. A csa- ládomtól azt tanultam, hogy a pályán kívül maradjak mindig szerény, a pályán pedig zárjam ki a magán dolgokat, csak a játékra koncentráljak. Ilyenkor rend- szerint kikapcsol az agyam és csak az számít, hogy a csapat nyerjen. Nagyon várom már a közös munkát, célom, hogy minél többet fejlődjek ebben a szezon- ban, minél többet tanuljak a felnőtt csapattársaktól.

Ki kell használnunk minden lehetőséget, ha öt percet kapunk, akkor öt percet és ha ezt elfogadjuk, akkor nem lehet gond. A csapattársak és az edzők mind segí- teni fognak, nekünk „csak” élnünk kell ezzel a lehetőséggel. Fiatal játékosként kerülünk fel a felnőtt csapatba, ezért nekünk még annál is többet kell majd telje- sítenünk, de készen állunk rá, és hozzuk magunkkal a ránk jellemző csapat- szellemet és jó hangulatot. Tudom, hogy Momo (Momir Ilics vezetőedző. A szer- kesztő), ahogy eddig is tette, arra fog ösztönözni minket, hogy mindig az utolsó pillanatig küzdjünk, a legjobbunkat nyújtva minden mérkőzésen.

Az előző szezonban elég jól ment a góllövés, gólkirály is lettem, de egy irányító- nak ezek csak számok, adatok, hiszen maga a játék függ tőle. Én mindig több gólpasszt szeretnék adni, mint amennyi gólt lövök. Eddig ez sikerült is, talán ez jellemez legjobban.


Dörnyei Borisz, jobbszélső

Tíz évet töltöttem a veszprémi utánpótlásban, ezért számomra, ha lehet ilyet mondani, még különlegesebb ez a pillanat. Bár lassan már négy éve, hogy „feljátszottam” a felnőtt csapatba, de mégiscsak más erre a lépcsőfokra lépni, a keret tagjának lenni.

Az elmúlt szezon az Akadémián – úgy gondolom – elég jól sikerült, elsősorban a csapatunk összetartását és hangulatát emelném ki, azt a zsongást, bizsergést, amit minden meccs előtt éreztem. Ebben nagy szerepe volt a csapattársaimnak és az edzőknek, jó volt itt játszani, ritka az ilyen. Ezt a szellemet és akaratot hozzuk magunkkal a felnőtt csapatba, és persze az edzőnket, aki mindig azt „verte belénk” eddig is, hogy küzdjünk 60 percig, adjunk 110 százalékot. Mos- tantól ez 150 százalék lesz… A célom a szezonban, hogy minél többet fejlődjek, szeretném a legtöbbet kihozni magamból, bizonyítani, hogy nem véletlenül gondoltak rám.

Emlékszem az első napomra a kézilabdában, az iskolában kézilabda szakkört hirdettek, jelentkeztem. Talán kilenc éves, harmadik osztályos lehettem. Kapus- ként akartam „debütálni”, de nem volt nálam hosszú nadrág, így végül mezőny- játékos lettem. Ilyen az élet.


Zoran Ilic, jobbátlövő

Az új szezonban szorgalmunkkal, akaratunkkal szeretnénk minél több játékle- hetőséget kiérdemelni. Az előző idényben Momir Ilics belénk nevelte a küzdő- szellemet, mondhatni a vérünkké vált a maximalizmus és a győzni akarás min- denekfelett. Nagy előnyünknek látom, hogy már ismerjük az elvárásait, hogy mit követel majd tőlünk. És ez működött is, erős csapatszellemmel és jó teljesítmény- nyel játszottuk le a szezont, küzdöttünk, hajtottunk egymásért.

2020 szeptemberétől, egészen az év végéig az Orlen Wisla Plock kötelékében játszhattam, sok segítséget kaptam az ottani edzőktől, csapattársaktól és még több mindent megtapasztalhattam ez idő alatt. Ezt a tudást szeretném kama- toztatni majd a Telekom Veszprém játékosaként is. Ha nem kaptam volna most ezt a felkérést, már a Plockban kezdtem volna az új szezont, de ilyen az élet. Ez egy óriási ajándék, egy fantasztikus lehetőség, mellyel élnünk kell.


Bodor Márk, balátlövő

Négyen kerülünk fel egyszerre az utánpótlásból és ez nagy lehetőséget biztosít számunkra, hogy együtt, egymást támogatva, segítve fejlődhessünk, érhessünk el jó eredményeket és egyre több játéklehetőséget. Valamilyen szinten „deja- vu” érzés lesz a régi edzőinkkel dolgozni, de tisztában vagyunk vele, hogy ez már egy jóval magasabb szint. Sokat fog jelenteni, hogy mind a négyen „ugyan- abban a cipőben” kezdjük meg ezt a kalandot.

A kulcsfontosságú dolog szerintem a bátorság lesz, meg kell ragadnunk minden lehetőséget, minden helyzetet, minden percet, amit a pályán töltünk. Motivál- tan kell minden edzésen, minden mérkőzésen részt venni és akkor elérhetjük a céljainkat.

Egyikünk sem „elszállós” típus és szerintem a csapattársak és az edzők is a földön fognak tartani minket. Mikor pár éve az utánpótláshoz érkeztem a Barcelona korosztályos csapatából, nem mertem belegondolni, hogy egyszer a felnőtt csapat tagja lehetek, de aztán pár hete Gulyás Péter megkeresett és felvázolta ezt a lehetőséget, persze azonnal elfogadtam.

Ami a személyes motivációmat illeti, az elsődleges célom, hogy folyamatosan visszaépüljek a játékba, hiszen jelenleg térd rehabilitációt végzek. Szerencsére nagyon jó kezekben vagyok a klubnál, ezért valószínűleg szeptemberben már teljes értékű munkát tudok végezni.

Forrás: Telekom Veszprém honlap

 

 

2021-07-14

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk