Mikler Roland: Rengeteg gyerekkori élményt őrzök magamban

– Dunaújvárosban születtél, ott nőttél fel, milyen gyermekkorod volt?
– Amikor kisgyerek voltam, akkor a Dunaferr miatt hihetetlen pezsgő élet volt a városban. A kohászat mellett a sport is fontos szerepet töltött be, így nagyon szép volt a kiskorom, mert rengeteg barátom volt.

– Maradtak ebből az időszakból cimboráid?
– Egyetlen egy, sajnos már a többiekkel nem tartom a kapcsolatot. Nagy bandánk volt, reg- geltől estig játszottunk. Egy négyemeletes társasházban laktunk, amikor csak tehettük, mentünk le. Nagyon sokat voltam a nagyapáméknál is. Mivel a szüleim kiskoromban elváltak, így tőle kaptam meg igazán az apai energiákat. Három éve vesztettük el, a halála nagyon megviselt, mert közel állt a szívemhez. Nagyon sokat kaptam tőle.  

– Benne voltál a rosszaságban, vagy jó gyereknek számítottál?
– Inkább az előbbi volt rám jellemző. Emlékszem, egyszer édesanyám a barátommal hazáig kergetett. Fiatalként asztmás voltam, így nagyon oda kellett figyelmen mindenre. Egyszer ki- találtuk, hogy elmegyünk az SZTK-ig, mert ott sokan eldobálják a cigarettacsikket. Mi szépen pöfékeltünk, amikor megjelent anyukám. Meglátta, hogy mit csinálunk, és máris indult a sprintbajnokság. Nem nyertem... Elkapott, majd nagyon leszidott. Ezután eszembe se jutott, hogy cigizzek.

– Jó tanuló voltál?
– Az általános iskolában a jók közé tartoztam. Azonban jött a sport, egyre több edzés, meccs, így a középiskolában már romlott az eredményem.

– Mikor dőlt el, hogy profi sportoló leszel?
– Sokáig nem is gondoltam arra, hogy belőlem akár NB I-es kapus is lehet. Azért jártam edzésre, mert szerettem. Imádtam tréningezni, nagyon szerettem a játékot. Persze, jó volt látni a Dunaferr felnőtt csapatát, azt, hogy a Szeged vagy a Veszprém ellen milyen hangulatú meccseket vívnak. De nem gondoltam arra, hogy ezt magas szinten űzöm majd.

– Mi jelentette a fordulatot?  
– Imre Vilmos volt akkor a serdülő válogatott kapitánya. Látta rajtam, hogy egy kicsit rosszul esett, hogy több társam is bekerült a keretbe, én viszont nem. Mondta, hogy dolgozzak még keményebben. Én ezt tettem, majd bekerültem a csapatba, és végigjártam a ranglétrát: ser- dülő, ifi, junior, majd felnőtt válogatott lettem.

– Szoktál visszagondolni a gyerekkorodra?
– Sokat, mert szép volt. Jó volt gyereknek lenni Dunaújvárosban.

– Hogyan vannak az ikrek?
– Nőnek, egyre nagyobbak és mozgékonyabbak. Narina már áll, de Domi is mászik, így igen aktívakká váltak az ikrek.

Forrás: MOL-Pick Szeged honlap / Süli Róbert

2020-06-17

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk