Kézilabda kupa

A döntős rendszer a 2017-2018. évi idényben került újra kiírásra a férfi NB I-ben. Már az első évben előfordult, hogy az alapszakasz győztese, a Telekom Vesz- prém nem lett bajnok. A MOL-Pick Szeged egy győzelemmel (32-28), egy vere- séggel (26-29), 58-57-es gólkülönbséggel a K&H Férfi Kézilabda Liga győztese lett. Három évet kellett arra várni, hogy ez bravúr megismétlődött, mégpedig a 2021-2022. évi szezonban. A Pick Szeged csapata egy vereséggel (28-29), egy győzelemmel (30-29), 58-58-as gólkülönbséggel, idegenben lőtt több góllal megnyerte az alapszakasz győztes Telekom Veszprém előtt a K&H Férfi Kézilab- da Liga bajnokságot. A „végeredmény” azonban sok szurkolóban és szakem- berben kiverte a biztosítékot, röpködtek az érvek: egy bajnoki cím ne idegen- ben lőtt gólokkal dőljön el; a két csapat összesítésben teljesen egyenlő teljesít- ményt nyújtott; nem a pályán kialakult különbség döntött; egy adminisztratív szabály választotta el a bajnokot és az ezüstérmest; az alapszakaszban 26 mérkőzés döntött a sorrendről; a végén azonban ez nem jelentett valódi előnyt; a bajnoki cím sorsa lényegében két mérkőzésen dőlt el. Az érvek mellett sokan felvetették, hogy ha a két csapat összesítésben döntetlenre végez, akkor sport- szerűbb lenne a hosszabbítás, a hétméteres-párbaj, vagy egy harmadik, min- dent eldöntő mérkőzés. Egy „aranymeccs”!

A kritikák hatására a Magyar Kézilabda Szövetség a 2022-2023. évi bajnokság kiírásában eltörölte az addig használt modellt, és bevezette a ma is használt rendszert: az alapszakasz 1. és 2. helyezett csapata jut a döntőbe; a párharc az egyik csapat második győzelméig tart; az első és az esetleges harmadik mérkő- zést az alapszakasz-győztes rendezi; döntetlen esetén nincs idegenben lőtt gól szabály, hanem azonnal hétméteresdobások következnek. A módosítás célja az volt, hogy a bajnoki cím közvetlenül mérkőzésgyőzelmekkel, ne pedig egy tech- nikai szabály alapján dőljön el. Sokan „tűzoltásnak” könyvelték el a változtatást, mivel az új rendszert nem általános reformként vezette be az MKSZ, hanem kifejezetten az előző évi idegenben lőtt góllal eldőlt bajnoki döntő után a kedélyek lecsillapítására. Emlékezzünk Xavier Pascual nyilatkozatára: „de ha egész szezonban küzdesz, majd csak annyi a jutalmad, hogy eggyel több meccset játszhatsz otthon, az nem túl sok.” Nagyjából ott vagyunk, ahonnan kiindultunk. Kell vagy nem kell a döntő?

A két álláspont valójában két eltérő bajnoki filozófiát képvisel. Az alapszakasz elsőségét támogatók szerint a bajnoki címnek az egész éves teljesítményt kell jutalmaznia, mert az mutatja meg legjobban egy csapat valódi erejét. Hosszú távon kisebb a véletlen szerepe; kiegyenlítődnek a formaingadozások; jobban kirajzolódnak az erőviszonyok; nem lenne szükség plusz mérkőzésekre; csökken- ne a terhelés; kisebb lenne a sérülésveszély. Szerintük az alapszakasz jelenleg túl kevés előnyt ad; egy egész szezon munkájáért túl kevés jutalom a pályaelőny. Ha egy csapat hónapokon keresztül jobb teljesítményt nyújt, sokak szerint nem sportszerű, hogy a bajnoki cím szempontjából szinte ugyanarról a rajtvonalról induljon a döntőben. A döntő hívei szerint viszont nem az a legjobb csapat, amelyik szeptembertől májusig a legtöbb pontot gyűjti, hanem amelyik a bajnoki címért vívott közvetlen párharcot megnyeri. (Felmerül a kérdés: akkor miért játszanak a csapatok 26 mérkőzést hónapokon át?) Bírálói szerint egy rövid döntő aránytalanul nagy súlyt ad a véletlennek. A két-három eredményt jelentősen befolyásolhatja egy vagy kettő kulcsjátékos sérülése; egy rossz nap; néhány vitatott játékvezetői döntés; pillanatnyi forma. A kritikusok szerint nem szerencsés, hogy egy egész szezon munkáját ilyen tényezők írhatják felül.

Mi a megoldás? Öt verzió lehetséges. 1) Vissza az alapszakasz-bajnoksághoz. Sportszakmai szempontból ez a legtisztább. 2) Marad a döntő, de az alapsza- kasz első helye valódi előnyt ér. Például: marad a két nyert mérkőzésig tartó döntő, ha a döntő 1-1-re végződik, az alapszakasz-győztes lesz a bajnok. Sokak szerint ez lenne a legkönnyebben elfogadható kompromisszum. 3) Külön bajno- ki cím az alapszakasz győztesének. Például: alapszakasz-bajnok; rájátszás-baj- nok, Észak-Amerikában több sportágban működik hasonló logika. Magyaror- szágon azonban a hagyományok miatt valószínűleg nehezen lenne elfogad- ható, hogy kétféle "bajnok" legyen. 4) A jelenlegi rendszer megtartása, az MKSZ gyakorlatilag ezt választotta 2022-ben. Érvelése egyszerű: a döntő népszerű; a nézők szeretik; a média szereti; a két legjobb csapat játszik. 5) A bajnokság szerkezetének átalakítása úgy, hogy a bajnoki cím több kiemelt mérkőzésen, de ne egyetlen rövid döntős párharcon dőljön el. Ezt némi létszámcsökkentéssel, felsőházi rájátszással vagy ezek kombinációjával lehet megvalósítani. Például: 14 csapatos alapszakasz; majd az első 4 vagy 6 csapat felsőházi rájátszást játszik; a bajnokot a rájátszás végső tabellája adja. Ebben a rendszerben nincs külön döntő; nincs egyetlen párharc túlértékelve; a bajnoki cím továbbra is több mérkőzésen dől el. Sportszakmai szempontból sokan ezt tartanák a legki- egyensúlyozottabb megoldásnak. Ennek legnagyobb akadálya, hogy az eset- leges döntés nem sportszakmai, hanem érdekalapú: a kisebb klubok, a verseny- naptár és a gazdasági szempontok eltérő irányba húzzák a döntéshozókat.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a jelenlegi lebonyolítás műkö- dőképes, de korántsem vitathatatlan. Érdemes lenne szakmai párbeszédet kezdeni arról, miként lehetne úgy növelni az alapszakasz jelentőségét, hogy közben a bajnoki döntők vonzereje is megmaradjon. A cél nem feltétlenül a rendszer gyökeres átalakítása, hanem a sportszakmai igazságosság és a ver- seny izgalmának jobb egyensúlya.

Hofmann Péter
Fotó: One Veszprém HC honlap / Peka Roland 
          OTP Bank-PICK Szeged honlap / Sólya Eliza