Joanna Drabik: Fizikális tekintetben nagyon megerősödtem

– Hogyan tekintesz vissza a Balaton-parti kezdetre? 
– Emlékszem, hogy az első hónapok nagyon nehezek voltak számomra. Igaz ez mind a ma- gánéletemre, mind pedig a pályán töltött percekre. Az edzések mások és nehezebbek voltak, mint odahaza Lengyelországban, gyakorlatilag azonnal tudatosult bennem, hogy ez egy telje- sen más szint. Idővel aztán sikerült beilleszkednem. Ebben a klub dolgozói és a lányok is nagyon sokat segítettek.

– Mi okozta a legnagyobb problémát? 
– Hadilábon álltam az angol nyelv használatával, így kezdetben voltak kommunikációs prob- lémáim. Ebből adódóan elég sokszor stresszesnek éreztem magam. Tartottam tőle, hogy nem értek meg mindent, vagy éppen nem tudom megfelelően kifejezni magam.  

– Nyugtass meg, hogy nem csak negatív élményekkel gazdagodtál Siófokon.
– Dehogyis! Rengeteg felejthetetlen pillanatot éltem át a csapattal, ezek közül kiemelkedik az idei Ferencváros elleni idegenbeli győzelem. Ezer fokon égtünk, szerettük volna bizonyítani, hogy ott a helyünk a Bajnokok Ligája indulásra jogosító helyen. Úgy gondolom, hogy ez sike- rült is, ám sajnos azóta kiderült, hogy minden sportolói erőfeszítésünk hiábavaló volt.  

– Ha azt mondom, hogy Siófok, akkor mi jut eszedbe a városról? 
– Egy olyan hely, ahol az emberek nem csak szeretik a kézilabdát, hanem nemes egyszerű- séggel rajonganak érte. A szurkolóink hétről hétre fantasztikus hangulatot teremtettek, az arénánk egy igazi katlan volt. Minden sportoló álma, hogy egy ilyen közegben küzdhessen, és gyakorlatilag együtt lélegezhessen a lelátóval. Egyébként a mindennapokban is szerettem itt élni. Siófok egy szimpatikus üdülőváros, mely nekem is és a férjemnek is megfelelt. A ked- venc közös időtöltésünk a kajakozás volt a Balatonon.  

– Szakmailag hogyan értékeled az itt eltöltött két évet? 
– Azt, hogy mennyit fejlődtem, azt döntsék el a szurkolók, illetve a szakemberek. Az viszont biztos, hogy fizikális tekintetben nagyon megerősödtem. Élveztem a munkát az erőnléti és a rehabilitációs edzőkkel egyaránt. Nagyszerű szakembereket ismerhettem meg a személyük- ben. Ha őszinte akarok lenni, akkor van bennem némi hiányérzet, mert szerettem volna még itt maradni. Úgy érzem, hogy ez a csapat a Bajnokok Ligájában is sokra lett volna hivatott. Sajnálom, hogy ezt nem érhettük el a lányokkal. Hiányozni fog a poszttársam Katarina Jezics, akivel nagyon jó párost alkottunk. Mindeközben büszke vagyok arra, hogy olyan fantasztikus kézilabdázókkal játszhattam együtt, akiket előtte csak a televízióban csodálhattam. Kobetics, Pena, Tomori, Solberg vagy éppen Nze Minko egyaránt kivételes képességű játékos. Megtisz- teltetés volt számomra, hogy egy öltözőben lehettem velük. 

– Visszatérsz korábbi sikereid helyszínére, a Lublinhoz. Mit vársz a folytatástól? 
– Mit tartogat számomra a jövő? Azt tudom, hogy komoly elvárásokkal nézek majd szembe régi-új klubomban, a Lublinban. Cél a lengyel bajnoki cím, illetve a minél jobb Bajnokok Ligája szereplés. Hasonló céljaim vannak hazám nemzeti csapatában is. Várom a folytatást, és köszönök mindent Siófoknak, a klubnak és a szurkolóknak egyaránt. A szívembe zártam ezt az időszakot, követni fogom a klubot, és mindig szurkolni fogok a Siófok KC-nak. 

2020-05-23

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk