Dragan Gajics: Szép emlék, amikor nagyon megvertük a Szegedet

– Mit éreztél, amikor először megkeresett a Veszprém?
– Nagyon izgatott lettem. Négy éve volt, de olyan, mintha csak tegnap történt volna. Minden nagyon gyorsan történt, kevesebb, mint 24 órán belül meg is egyeztünk. Ők is izgatottak voltak, hogy jövök, én pedig természetesen boldog voltam, hogy egy ilyen ambiciózus, és Európa egyik legnagyobb klubjához csatlakozhatok. Szóval, minden gyorsan ment, én pedig izgatottan és boldogan vártam az előttem álló feladatokat.

– Játszottál már előtte az Arénában, például a Celje, vagy a Montpellier színeiben. Fel tudnál eleveníteni egy meccset ebből az időszakból?
– Amikor más csapatokkal játszottam itt, mindig a legforróbb Aréna volt. A szurkolók annyira a csapattal vannak, hogy szinte már olyan, mintha ők is a pályán küzdenének a játékosokkal. Amikor ideigazoltam, az első pár mérkőzés leírhatatlan érzés volt. Főleg a Szeged elleni der- bikre emlékszem szívesen, mindig azok voltak a legjobb hangulatú összecsapások. Nagy él- mény volt, és természetesen hiányozni fognak a drukkerek. Örökké a szívemben maradnak, és 10 év múlva elmesélhetem a fiamnak, vagy a lányomnak, hogy én itt játszhattam.

– Emlékszel az első meccsedre az Arénában?
– Az első pályára lépésem, ha jól emlékszem, egy barátságos összecsapás volt a Dinamo Bukaresttel. Az első Bajnokok Ligája mérkőzésem pedig a Kadetten Schaffhausen ellen volt. Mondom, mindenre emlékszem. Négy éve volt, de olyan gyorsan elment, mintha csak tegnap történt volna minden. Az első gólomra is emlékszem. Jó emlékek ezek.

– Hogy érezted magad az első Bajnokok Ligája mérkőzéseden?
– Emlékszem, az játékos kijáróban álltam és egyesével szólítottak minket. Olyan ideges voltam, mintha először játszanék a Bajnokok Ligájában. Xavi Sabaté mester mondta a meccs előtt, hogy 60 percet kapok, szóval tényleg izgultam picit, de végül egész jól ment. Az első alkalom jól sikerült, a többi pedig már ment simán.

– Az első évedben Bajnokok Ligája Final Fourba jutottál a csapattal. Hogy em- lékszel vissza rá?
– Az első négyes döntőm olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra. Azért is jöttem Veszprémbe, mert szerettem volna megtapasztalni a Final Four hangulatát. Az első évemben be is jutottunk, én pedig nagyon, nagyon boldog voltam. Nem is gondoltam arra, hogy mi fog történni Kölnben, ott voltam, boldog voltam, játszani szerettem volna és élvezni minden percét. A legutóbbi négyes döntőben viszont, tavaly, azért mentem, hogy nyerjek. Hatalmas esélyünk volt erre, de sajnos nem sikerült, és sajnos serleg nélkül maradok, amit a leginkább meg akartam szerezni, és amiért Veszprémbe igazoltam. 

– Melyik a kedvenc meccsed a Bajnokok Ligájából vagy a magyar bajnokságból?
– A legkedvesebb emlékem, amikor tavaly nagyon megvertük a Szegedet itthon, 10 vagy 11 góllal (35-24 lett a végeredmény. A szerk.). Lenyűgöző hangulat volt, miközben Nagy László és Momir Ilics az idény végén visszavonult, Mikler Roland pedig búcsúzott a csapattól. A legnagyobb riválisunkat sikerült több mint tíz góllal megverni. Arra is szívesen emlékszem, amikor a Flensburg ellen bejutottunk a Final Fourba, mivel az idény elején eléggé döcögött a szekér, senki nem gondolta, hogy bejuthatunk a legjobb négy közé. Végül sikerült, és nagyon jó érzés volt.

– Kivel volt a legjobb kapcsolatod a csapatból?
– Talán a jobbátlövőt mondanám! Na de a viccet félretéve, húsz sráccal osztoztam az öltö- zőn, és szerintem képtelenség mindenkivel a legjobb viszonyban lenni. De az elmúlt két év- ben sikerült családot és csapatot építenünk. Azt gondolom, hogy a szurkolók, és a klub körül mindenki láthatja, hogy tényleg harcolunk egymásért. Én persze kicsit a balkáni vonallal moz- gok inkább, velük töltöm a legtöbb időt, Strlekkel, Nenadiccsal, Manaszkovval vagy éppen a szlovénokkal, mint Margucs, Blagotinsek és Mackovsek. Természetesen a többiek is kiváló emberek, és nagyon örülök, hogy velük játszhattam.

– Mik voltak a legszebb pillanataid Veszprémben?
– Család szempontból tökéletes volt. Nem nagy város, szóval nagyon jó volt itt. Azt gon- dolom, hogy jól egymásra találtunk. Nem voltak hatalmas utazások a magyar bajnokság- ban, egy fél nap alatt odaértünk bárhova, és le is játszottuk a meccset. Nem tudok egy konk- rét dolgot kiemelni, de talán a pályán azt mondanám, hogy a két Final Four, aminek a tete- jéről sajnos hiányzik a cseresznye. Ez a sport, ez az élet.

– Mit gondolsz a szurkolókról?
– Szomorú számomra, hogy nem búcsúzhatok el rendesen a szurkolóktól. Mikor kiderült, hogy nem maradok Veszprémben, több száz üzenetet kaptam, hogy miért megyek el. Az utolsó hazai Bajnokok Ligája meccsen, a Montpellier ellen, éreztem, hogy mögöttem vannak, és örülnek nekem. Sajnálom, hogy nem köszönhettem el, de remélem, lesz lehetőségem még erre. A sportban minden lehetséges. Európa legjobb szurkolói vannak itt, Veszprémben. Nagyon szeretem őket, és azt, ahogyan élik a kézilabdát. Szívből kívánom nekik, hogy a Veszprém nyerje meg a Bajnokok Ligáját.

– Mit üzensz a veszprémi szurkolóknak?
– Csak annyit mondanék, hogy maradjanak ilyenek, pozitívak. Mindig, de mindig maradjanak a csapat mellett. Persze, lesznek nehezebb pillanatok vagy rosszabb teljesítmények, de a játékosoknak, és a stábnak szüksége van arra, hogy érezze a támogatást a jóban és a rosszban is. Ha így folytatják, és ezt a hangulatot fenn tudják tartani, akkor „egymillió százalékig” biztos vagyok, hogy a Veszprém megnyeri a Bajnokok Ligáját két éven belül.

 

A vágatlan interjú eredeti nyelven:

2020-06-15

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk