Császár Gábor: Elkezdtem készülni a félmaratonra

– Hogy vagytok? Hogyan vészeltétek át a karantén idejét, és egyáltalán milyen volt kint a helyzet?
– Az igazság az, hogy hirtelen jött ez a rossz és nehéz helyzet. Az első néhány hétben nagyon élveztem, mert sok volt a tennivaló ebben az évben, mivel az aktív pályafutás mellett edzői munkát is végzek. Végre rengeteg időt tudtam tölteni a családdal, de azért meg is fogott egy picit, mert ez a hirtelen váltás nem volt egyszerű. Nem éreztük kint, hogy bármi is történne. Szóltak a klubtól, hogy nincs edzés, nincs csarnoklátogatás és ne is találkozzunk egymással, szóval a bevásárláson kívül otthon voltunk végig. Ezen az észak-svájci részen sze- rencsére nagyjából csak 70 fertőzött és egy-két haláleset volt. Ezt a régiót nem igazán érintette a vírus, szóval személy szerint nem sokat éreztem az egészből, meg persze nem is az én korosztályom az igazán veszélyeztetett. Ettől függetlenül nem örültem volna, ha meg- fertőződünk. Igazából ennyi volt kint, átálltunk arra, hogy a két gyönyörű gyermekünkkel fog- lalkoztunk. Nem volt egyszerű az sem, 100 százalékban apukának lenni.

– Mivel töltöttétek az időt, amíg otthon kellett maradnotok?
– Szerencsére március végén és április elején nagyon jó idő volt nálunk, gondolom Magyar- országon is. Vettünk egy biciklit a családnak, a legkisebbet betettük egy utánfutó szerűségbe, sokat mentünk. Én elkezdtem készülni egy félmaratonra, szóval sokat futottam. Emellett próbáltunk tanulni, és felvenni azt a ritmust, amivel könnyebben át lehetett vészelni ezt az időszakot. Mondjuk most már azért elég volt. Kellene egy kis változás, hogy valami kimoz- dítson ebből a néhány hónapból. Két vagy három hete elindult az óvoda itt Svájcban, szóval egy kicsit most már könnyebb.

– Elég jó szezonod volt Schaffhausenben. Hogyan értékeled?
– Más helyzet itt a karrier vége felé járni. Egyelőre lekopogom, bár szenvedtem néhány dologgal a szezonban, de összességében fitt vagyok, és most, hogy még van egy év a szer- ződésemből, úgy érzem, még inkább az akarok lenni. Ez egy extra motiváció. Lehet, ez az utolsó, lehet, hogy tudok még játszani pár évet, attól függ milyen lehetőségek jönnek. Élvez- tem ezt az idényt. Meglehet, hogy utoljára játszottam a Bajnokok Ligájában, hiszen változik a rendszer. Nagyon remélem, hogy el tud kezdődni a szezon rendesen, mert országon belül nem lesznek problémák az utazással, de a nemzetközi dolgokkal még lesznek kérdőjelek szeptemberben. Igazából egyre jobban élvezem a sportot, valószínűleg azért, mert tudom, hogy nemsokára vége lehet. Kicsit fejben kell rendbe tennem a dolgokat, hogy ne azzal fog- lalkozzak, hogy mikor lesz vége, hanem hogy élvezzem, amíg tart.

– Mit szólsz az EHF döntéséhez, ahogyan lezárták ezt a szezont?
– Azt hiszem, nehéz okosnak lenni. Valahogy úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ha én Veszprém játékos lennék, vagy edző, vagy éppen csak a VIP-szektorban nézném a mérkőzé- seket, akkor nagyon boldog lennék, hogy a csapatom ott van a Final Fourban, úgy, hogy nem kell több meccset játszani, és nincs meg a lehetőség arra, hogy kiessen a csapat. Viszont, ha a Szeged helyében lennék, akkor azt mondanám, hogy nem fair ez a szituáció. Szerintem ez egy olyan döntés, amivel nem igazán lehet mit kezdeni, csak elfogadni mindenkinek. Nekem kézilabda játékosként, rajongva a sportért, ez egy plusz, hogy láthatok december végén és május végén is egy Final Fourt. Ha játékos lennék valamelyik csapatban, biztosan megfordul- na a fejemben, hogy elképesztően nehéz év lesz, ha mindent sikerült megrendezni. Olimpiai selejtező, világversenyek, talán még olimpia is, két Final Four, és mondjuk még egy Bundes- ligát is végig tolni. Biztos lesznek furcsa megoldások, amik nem tetszenek majd mindenkinek. Én csak azt remélem, hogy valamennyire óvni fogják a játékosokat, mert szerintem ebben az erőltetett menetben könnyen meg lehet sérülni.


Forrás: Telekon Veszprém honlap

 

2020-05-28

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk