BRAVÓ CSAJOK! BRAVÓ CSAJOK! BRAVÓ CSAJOK!

…a rajtnál kissé szedett-vedettnek tűnő magyar csapat rácáfolt a kétkedőkre, óvatoskodókra. Minden mérkőzésen csapatként, szívvel-lélekkel harcolt, inkább több mint kevesebb sikerrel, erején felül. Megverték Horvátországot, Spanyolországot, Németországot és Romániát, kikaptak Hollandiától és Norvégiától – mindez azonban csak a 7. helyre volt elég; úgy, hogy az utolsó középdöntő forduló előtt még matematikai esély volt az elődöntőbe való jutásra. Valahol a sors igazságtalansága, hogy négy győzelemmel és két vereséggel be kellett érni a 7. hellyel, míg Oroszország és Románia ugyanilyen mutatókkal elődöntőt játszhatott. Arról már nem is beszélve, hogy Svédország 5 ponttal eljutott Párizsba, és az 5-6. helyért léphetett pályára.

Kissé bosszankodunk a helyezések ilyen irányú alakulásán, s van egy érzésünk, hogy ez lehe- tett volna jobb is. Ezt csak egy ember érhette volna el: Kim Rasmussen szövetségi kapitány! Hogyan? A válasz egyszerű: a keret átgondoltabb kijelölésével. Azt helyesen felismerte, hogy egy csapatra, a Ferencvárosra kell építeni a válogatott gerincét, s csak a lyukas posztokra kell más csapatból játékost keresni. Bizonyítja mindezt, hogy a 28-as keretbe kilenc Fradi játékost nevezett (Bíró Blanka, Faluvégi Dorottya, Lukács Viktória, Kovacsics Anikó, Mészáros Rea, Háfra Noémi, Hornyák Dóra, Klivinyi Kinga, Schatzl Nadine). A felkészülés során a „zöld ki- lencesből” kiesett Klivinyi Kinga (őt eleve sérülten nevezte) és Hornyák Dóra (ő kiesésére nem lehetett előre számítani). A bő keret kijelölése tartogatott további két furcsaságot: To- mori Zsuzsanna (borítékolható volt, hogy az Európa-bajnokság idejére nem lesz játékképes) és Puhalák Szidónia (az ősz nagy részében sérüléssel bajlódott) neve is felkerült a listára. Meggyőződésünk, hogy a két sérült játékos helyére lehetett volna nevezni két egészségeset; a balszélre például Márton Grétát (ha már a Ferencvárosra építette a csapat gerincét). Az is furcsának tűnt, hogy beállóban öt játékost nevezett (Elghaoui Asma, Kisfaludy Anett, Mé- száros Rea, Szabó Laura és Tóvízi Petra), így e téren viszont nem kellett sokat törnie a fejét Kisfaludy Anett nem várt sérülése folytán.

A 16-os keret kijelölése során viszont igencsak törnie kellett a buksiját, mivel a hadra fogható játékosok között volt öt irányító, négy beálló és egy balátlövő, hármas védő pedig mindössze egy (azt is inkább félnek lehetett számítani, mivel Mészáros Rea térde is „rendetlenkedett”) – s itt ütött vissza a 28-as keret át nem gondolt kijelölése! Az eleve sérülten nevezett játékosok miatt meg volt kötve a szövetségi kapitány keze, s nem volt más opciója, minthogy a koráb- ban általa még „éretleneknek” tartott fiatalokhoz (Lakatos Rita, Tóvizi Petra, Szabó Laura), na és az elfeledett légióshoz (Planéta Szimonetta) nyúljon. Akármilyen elképzelése is volt korábban a szövetségi kapitánynak, a maradék játékosokból kellett kijelölnie az utazó kere- tet, ami a rövid felkészülési idő miatt beszűkítette a csapat lehetőségeit. S még itt is „húzott” egy váratlant Kim Rasmussen: jobb szélen Orbán Adrienn mellett tette le a voksát, pedig nem bízott benne (bizonyítja ezt a hat mérkőzésen a játékosnak juttatott 35 perc 8 másod- perces játékidő). E poszton célszerűbb lett volna a Ferencváros másik jobbszélsőjét (Faluvégi Dorottya) utaztatni, mivel sokkal összeszokottabb a többi Fradi játékossal és jobban tudta volna tehermentesíteni Lukács Viktóriát (aki a csapatban a legtöbbet, 5 óra, 16 perc 52 má- sodpercet töltött a pályán). Azt sem nagyon lehetett érteni, hogy a Montbéliardba utazó 18 fő közé miért sorolta be az egyébként kiváló kapus Janurik Kingát; leszűkítve ezzel a me- zőnyjátékosok csere lehetőségét. Elnézve a 28-as keretben fellépő anomáliákat, a „maradé- kok” közül belső posztokon csak Kiss Nikolett jöhetett szóba az egészséges mezőnyjátékosok közül, viszont a mutatott formája alapján benne sem bízott a szövetségi kapitány. Ennek ellenére szerintünk hasznosabb lett volna kiutaztatni, mert adott esetben tehermentesíteni tudta volna Kovács Annát, aki mezőnyjátékosok közül a negyedik legtöbb időt töltötte a pá- lyán (3:03:27).

Végül egy kényszerből összeverbuválódott, szerkezetében amorf kerettel vágott neki a ma- gyar csapat a csoportmérkőzéseknek, melytől nem vártunk csodát.  Aztán mégis csoda tör- tént! Már a hollandok ellen látszott, hogy Kim Rasmussen boszorkánykonyhájában történt va- lami. Ötven percig partiban voltunk a tulipános lányokkal, s ha Pálos-Bognár Barbara nem bakizik nagyot (emberhátrányban szabálytalan csere), akkor a végjátékban bármi megtör- ténhetett volna; adott esetben pont, pontok megszerzése. (Persze, tudjuk, a sportban nem játszik a ha… De mégis?)  A horvátok ellen a szó szoros értelmében „kiizzadták” a tovább- jutást jelentő kötelező győzelmet. A mérkőzés nehézségét jól jellemezte Kim Rasmussen szövetségi kapitány mérkőzés után tett nyilatkozata: „Nem volt szép a játékunk, de ma nyer- tünk és ez a lényeg. Csúnya mérkőzést játszottunk. Győztünk, de még egyszer mondom, nagyon csúnya mérkőzésen nyertünk.” A hat gólos siker átszakított egy gátat a csapatnál, s a következő mérkőzésen kis túlzással lesöpörték a pályáról spanyolokat. Volt olyan pillanata a mérkőzésnek (47. perc, 30-19), ahol már 11 gól volt az előny. Végül a pihentetések miatt „csak” hat gólos lett a győzelem, s ezzel két pontot vittek a középdöntőbe.

A harmadik csoportmérkőzés előtti játékoscsere (Lakatos Rita helyett Szabó Laura), majd az első középcsoport mérkőzés előtt végrehajtott újabb csere (Szalai Babett helyett Lakatos Rita), s a későbbi sikerek, azt bizonyítják, hogy Kim Rasmussen az adott helyzetben, adott merítési lehetőség mellett megtalálta támadásban és védekezésben az ideális csapat ösz- szetételét. Mindez a norvégok ellen még nem látszott, mivel a csoportjukból nulla pontot ho- zó, minél nagyobb győzelmi kényszerben játszó „vikingek” úgy elverték csapatunkat, mint a dühös cselédlány a perzsaszőnyeget. A szétesett játék láttán féltettük a csapatot a németek ellen, de ismét csalódnunk kellett, ezúttal pozitív értelemben. Kemény védekezést és átlagon felüli kapusteljesítményt felvonultatva, Lukács Viktória pazar játékával (7 gólt termelt 7 lö- vésből), s a végjátékban Háfra Noémi nyolc másodperccel a dudaszó előtt lőtt bombagóljával  legyőzték a germánokat. Ez volt az a pillanat, amikor egy esetleges románok elleni győzelem esetén esély volt az elődöntőbe való jutásra. Nos, Kim Rasmussen tanítványai két góllal le- gyűrték a négy nap alatt három mérkőzést játszó, egyre fáradtabb románokat. Győzelmük értékéből mit sem von le az a sajnálatos tény, hogy Cristina Neagu 52. percben bekö- vetkezett súlyos térdsérülése (szalagszakadás) után összeomlott a román csapat. Sajnos ez a bravúr sem volt elég a tovább lépesre, mivel a körbeverések miatt a középcsoportban azonos pontszámmal a románokkal és a norvégokkal (6) csak a 4. helyet sikerült megszerezni, mely a végelszámolásban a 7. hely elfoglalására jogosított.

A négy győzelemből és két vereségből sok tanulságot lehet levonni. Elsősorban a Kim Ras- mussen szövetségi kapitánynak. Változtatnia kell a keret kijelölési szokásain (a sérült, vagy a sérüléséből épülgető játékosnál hasznosabb az egészséges játékos, le kell mondania olyan játékosokról, akik a jelenlegi és korábbi megmérettetéseken könnyűnek találtattak) és bíznia kell a fiatalokban (ékes bizonyítéka ennek a három fiatal junior világbajnok Franciaországban való helytállása). S némi tanulságot az elhamarkodott kritikusoknak és a „fotel huszár” kom- mentelőknek (sokan a fejét követelték) is le kell vonni: a dán szövetségi kapitány érti a dol- gát! Az általa nem összeállított keretből szinte nulláról indulva, rövid időn belül csapatot formált, összerakta a védekezést (megtalálta az optimális hármas védőket), a lehetőségekhez képest támadásban is összerántotta a csapatot, átgondoltan rotálta a játékosokat és mentá- lisan remekül felkészítette a fontos mérkőzésekre a pályára lépőket. A norvégok elleni zakót leszámítva, öt mérkőzésen a játékosok és a szövetségi kapitány bebizonyították, hogy friss erőkkel kiegészülve ennek a csapatnak van jövője!

Bravó szövetségi kapitány! Bravó Kim Rasmussen!
BRAVÓ CSAJOK! BRAVÓ CSAJOK! BRAVÓ CSAJOK!


Tóvizi Petra (4): kényszerből került az utazó keretbe. Mind a hat mérkőzésen nevezve volt, öt esetben pályára is lépett (a németek ellen nem kapott lehetőséget). Nem okozott csaló- dást, hármas védőként pedig átlagon felülit nyújtott. Nem ijedt meg a nála tömörebb beál- lóktól, úgy neki ugrott a húsz kilóval nehezebb és egy fejjel magasabb Pinteának, hogy a leg- jobb beállónak megválasztott román játékos csak pislogott. Ha magára szed némi izmot és rutint szerez, posztján nagy értéke lehet a magyar kézilabdasportnak.

Schatzl Nadine (6): a magyar csapat egyik legjobbja volt. Biztos kezűnek bizonyult a bal szélen, olykor lehetetlen szögből is betalált. Lövés hatékonysága átlagon felüli (82 %), 28 lövésből 23-at gólra váltott, ezzel Kovács Annával holtversenyben a második helyet foglalja el a házi góllövő listán. Mutatott játéka alapján méltán sorolhatjuk a nemzetközi klasszisok kö- zé.

Kovacsics Anikó (8): apróbb sérülés akadályozta, így tudásának csak egyrészét tudta pályára vinni. Keveset vállalt a klubcsapatában oly sokszor megcsodált védőfalba való betö- résekből és a váratlanul talpról elengedett lapos átlövésekből. Így is „összekalapált” 21 gólt. Mint irányító, a játék szervezésében viszont élenjárt: Kovács Annával együtt ő jegyzi a leg- több gólpasszt (19). Minden egybevetve vezére volt a magyar csapatnak; úgy is, mint csa- patkapitány.

Szalai Babett (11): végszükség esetén került az utazó keretbe. Három mérkőzésen írták be a nevét a jegyzőkönyvbe, hollandok ellen nem küldte pályára a szövetségi kapitány, a hor- vátok ellen (4:27) és a spanyolok ellen (6:46) minimális időt töltött a pályán. Teljesítménye két eladott labda és egy technikai hiba. A szövetségi kapitány nem is nézte a bénázását jó szemmel, a norvég mérkőzés előtt Lakatos Ritát jelölte a helyére.

Bíró Blanka (16): a Ferencvárosban nyújtott teljesítménye alapján „fix egyes” volt a ka- puba állítása. Mind a hat találkozón szerepet kapott: négy mérkőzésen 30 százalék felett volt a teljesítménye (32 % Hollandia, 46 % Horvátország, 25 % Spanyolország, 33 % Norvégia, 33 % Németország, 15 % Románia ellen). Összességében 136 lövésből 45-öt hárított (ebből kettő volt hétméteres), ez átlagban 33 százalékos teljesítménynek felel meg, mellyel a kapus rangsorban a 6. helyen végzett.

Orbán Adrienn (18): általános meglepetést keltett a beválogatása. A szövetségi kapitány a rutinnal magyarázta a szűk keretbe való jelölését. Nos, a rutinból nem láttunk sokat. Mind a hat mérkőzésre nevezték, s nagy általánosságban ücsörgött a kispadon. Három találkozón kapott lehetőséget: Horvátország (8:31), Spanyolország (12:32) és Norvégia (14:05) ellen; teljesítménye 2 lövés 1 gól (norvég mérkőzésen). Ezt a teljesítményt bármelyik NB I-ben szereplő jobbszélső hozta volna; ha nem jobbat.

Kiss Éva (21): miután klubcsapatában ősszel meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő, ő volt a „fix kettes” a kapuban. Remekül kiegészítették egymást Bíró Blankával. Ha a „fix egyesnek” nem ment, jött a győri hálóőr, s kivédte az ellenfél szemét (Spanyolország ellen 31 % - 29 lövés - 9 védés; Románia ellen 42 % - 31 lövés - 13 védés). Összteljesítménye elérte a 30 %-ot, 101 lövésből 30-at fogott meg. S volt még egy kiemelkedő jellemzője, a hétméteres lövők réme volt: 23 büntetőből 9 alkalommal mattolta az ítélet végrehajtókat.

Pálos-Bognár Barbara (30): Orbán Adriennen kívül ő volt a másik „kakukktojás” a csa- patban. A szövetségi kapitányon kívül senki sem értette a beválogatását. Sem a klubcsa- patában, sem a korábbi válogatott mérkőzéseken nem nyújtott olyan teljesítményt, mely iga- zolta volna az utazó keretben való jelölését. Ráadásul a posztján hemzsegtek az irányítók, így borítékolható volt, hogy nem kap főszerepet egyetlen találkozón sem. Nem is kapott (hat mérkőzésen 45:13 játékidő). Néha feltűnt kettes védőként, de ott sem alkotott maradandót, támadásban pedig használhatatlan volt (hat találkozón két lövésből egy gól).

Kovács Anna (33): sokat megkérdőjelezték az ő beválogatását is (Klujber Katrint vagy Szekerczés Lucát látták volna szívesen a helyén), de a debreceni jobbátlövő alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Támadásban a csapat egyik leghasznosabb tagja volt: a házi góllövőlistán Schatz Nadine-nal holtversenyben a második helyen végzett 23 góllal, s Kovacsics Anikóval egyetemben ők adták a legtöbb gólpasszt, szám szerint 19-et. A hétméteres kiharcolásában is élenjárt, 9 esetben ítéltek az ellene elkövetett szabálytalanságok miatt büntetőt. A hét- méteresek végrehajtásában is átlagon felülit nyújtott: 11 büntetőből 9-et gólra váltott.

Mészáros Rea (34): neki nem kellett izgulnia a keret kijelölésénél, biztos utazónak számí- tott, lévén egy szem hármas védő. A kérdés az volt, hogy a klubcsapatában kapott átlagosnál nagyobb terhelés és a rakoncátlankodó térde miatt hogyan fogja bírni a gyűrődést? A cso- portmérkőzések során általában ő kezdett Planéta Szimonettával, s mindhárom találkozón át- lagban 36 percet volt a pályán. Olykor támadásban is fennmaradt, de a falban való küzdelem felemésztette az erejét (mindössze két gól írható a neve mellé, a hollandok és spanyolok el- len egy-egy találat). A középcsoportban aztán kevesebbet láttuk a pályán (három mérkő- zésen összességében 26:26). Két okot lehet vélelmezni az „eltűnése” kapcsán: a juniorok (Tóvizi Petra, Szabó Laura) jobban muzsikáltak a posztján vagy sérüléssel bajlódott (erről nincs információnk).

Planéta Szimonetta (42): magyar szempontból a kontinens viadal egyik kellemes megle- petése. Már a 28-as keretbe való jelölése is vitákat váltott ki, amely csak élesedett az utazó keret nyilvánossága hozatala után.  Kim Rasmussen is kényszerből „nyúlt” a játékoshoz, mi- vel nem volt más, akit nevezni lehet. A szövetségi kapitány gondolt egy merészet és hármas védőnek jelölte Mészáros Rea mellé (emlékezzünk csak: korábban Győrben és Thüringerben támadás után mindig cserélték). A Möbelringen-kupán már látszott, hogy működik az elkép- zelés, az Európa-bajnokságon pedig bebizonyosodott, hogy megállta a helyét a hármas védő posztján. Kemény és határozott volt, szinte lehetetlen volt felette átlőni (6 sáncolásával a blokklista élmezőnyében végzett), s még arra is volt ereje, hogy lerohanás esetén támadás- ban felzárkózzon (négy gólt szerzett így).  A hétméteresek értékesítéséről már nem is beszél- ve: 14 büntetőből mindössze négyet hibázott.

Kazai Anita (43): ha valaki a pályája delelőjén éppen csak túljutva azt mondja neki, hogy a magyar válogatottban kijut az Európa-bajnokságra, valószínű kineveti az illetőt. Nos, elég volt egy felkészülési mérkőzésen nyújtott jó teljesítmény, s egy ember azt mondta, kiviszi a kon- tinens-bajnokságra. Kim Rasmussen a sérüléséből éppen csak felépült Puhalák Szidónia he- lyett a dunaújvárosi balszélső mellett tette le a voksát, holott már a 28-as keretbe való je- lölése is kérdőjeleket vont maga után. Becsületére legyen mondva, megállta a helyét, se nem betlizett, se nem domborított, megbízhatóan tehermentesítette Schatzl Nadine-t.

Háfra Noémi (45): szemtelenül fiatal kora ellenére a csapat ásza, s egyben egyetlen olyan átlövője, aki a távoli zónából veszélyes. Tudták ezt az ellenfelek is, s megkülönböztetett fi- gyelmet fordítottak rá. Mindez némileg zavarhatta, mivel korántsem nyújtotta azt a telje- sítményt, mint a klubcsapatában. Sok labda elment róla (hat mérkőzésen 12 eladott labda és 6 technikai hiba), ennek ellenére ő volt a csapat legeredményesebb játékosa (57 lövésből 27 gól, távoli zónából – 9 méter – 35 lövésből 13 gól). Teljesítményére felfigyeltek az Európa-bajnokság rendezői és balátlövő poszton beválogatták a torna álomcsapatába.

Lukács Viktória (66): csapatba kerülése nem volt kérdéses. Olyannyira nem, hogy ő töl- tötte a legtöbb időt a pályán (5:16:52).  A nyitó mérkőzésen a hollandok ellen nem igazán ment neki (7 lövésből 3 gól), a következő öt találkozón azonban mindössze egy helyzetet hibázott el a spanyolok ellen (2 lövés – 2 gól a horvátok, 5 – 4 a spanyolok, 1- 1 a norvégok, 7- 7 a németek, 5 – 5 a románok ellen). A 27 lövésből elért 22 góljával az egyik legmagasabb lövés hatékonyságot érte el (81 %) a csapaton belül (nem számítva Mészáros Rea 2 lövésből elért 100 százalékát).

Szabó Laura (68): harmadik számú beállósként, tartaléknak jelölve utazott ki Monbéli- ardba. A spanyolok elleni mérkőzés előtt Lakatos Rita helyett becserélte a szövetségi kapi- tány, aztán bent is ragadt a csapatban. Egyre több játékidőt kapott (9:26 a spanyolok, 25:53 a norvégok, 32:41 a németek, 24:07 a románok ellen), s mint védekezésben (hármas védő!), s mint támadásban (beálló) nagy hasznára volt a csapatnak, kiválóan tehermentesítette Mé- száros Reát és Tóvizi Petrát. Ha ilyen ütemben fejlődik és rutint szerez, hosszú évekre kibé- relheti a válogatott beállós posztját.

Tóth Gabriella (96): az utóbbi évek egyik legtehetségesebb irányítójának indult, aztán va- lahogy megrekedt a fejlődésben. Hat mérkőzésre nevezték, a megfelelő játékidőt is meg- kapta (2:37:47), ám a játéka igencsak felejtős volt, pedig a csapat első számú irányítóját, Kovacsics Anikót volt hivatva pótolni. Kapura veszélytelen volt (1,83 gól mérkőzésenként nem valami fényes teljesítmény, annak fényében, hogy a 11 lőtt góljából 6-ot a norvégok ellen szerzett) és sok labdát vesztett el (8 eladott labda, 5 technikai hiba). Mindezt némileg el- lensúlyozta a társai helyzetbe hozásával: ő adta a csapatban a harmadik legtöbb gólpasszt (17). 

Lakatos Rita (99): kényszerből került a keretbe sokadik irányítónak. Öt mérkőzésen kapott lehetőséget, ám tehetsége ellenére nem váltotta meg a világot. Tisztességgel helyt állt, lőtt három gólt (7 lövésből), adott 9 gólpasszt és kiharcolt 3 büntetőt, kettőt viszont ellene ítél- tek. Egy-egy felvillanása, váratlan passza és betörése a falba viszont annak az előrejelzése, hogy a közel- (és távoli) jövőben meghatározó irányítója lehet a magyar válogatottnak.

No NÉV M G L % GP 7m S 2' 7mj B 7me IDŐ
4 TÓVIZI Petra 6 5 8 63 2   1 5 3   7 2:20:09
6 SCHATZL Nadine 6 23 28 82     1       1 4:42:34
8 KOVACSICS Anikó 6 21 36 58 19 4/2   1 2   5 4:10:47
11 SZALAI Babett 3                     11:13
16 BIRÓ Blanka 6       1             3:25:53
18 ORBÁN Adrienn 6 1 2 50               35:08
21 KISS Éva 6 0 1 0 1             2:14:01
30 PÁLOS-BOGNÁR B. 6 1 2 50 2     1   1 1 45:13
33 KOVÁCS Anna 6 23 39 59 19 11/9   1 9 1 1 3:03.27
34 MÉSZÁROS Rea 6 2 2 100 3   5 1 4   1 2:24:28
42 PLANÉTA "Szimo" 6 14 20 70   14/10 2 4   6 6 2:55:15
43 KAZAI Anita 6 4 7 57               1:16:14
45 HÁFRA Noémi 6 27 57 47 15   2 2 6     3:03:24
66 LUKÁCS Viktória 6 22 27 81 1       1   1 5:16:52
68 SZABÓ Laura 4 6 9 67 2     2 2 1 2 1:32:07
96 TÓTH Gabriella 6 11 17 65 17 5/4   5 4   5 2:37:47
99 LAKATOS Rita 5 3 7 43 9     1 3   2 1:25:28
  Kim RASMUSSEN             3          
  Összesen   163 262 62 91 34/25 14 23 34 9 32 6:00:00

 No = Mezszám  –  Név  –  M = mérkőzés  –  G = Gól  –  L = Lövés  –  % = százalék  –  GP = Gólpassz  – 
7m = Hétméteres lövés/gól  –  S = Sárga lap –  2’ = kettő perc kiállítás  –  7mj = Hétméterest ítéltek javára  –
B = Blokk  –  7me = Hétméterest ítéltek ellene  – IDŐ = pályán töltött játékidő


A 13. Női Kézilabda Európa-bajnokság végeredménye:

Európa-bajnok: Franciaország,
2.
Oroszország, 3. Hollandia, 4. Románia,
5. Norvégia, 6. Svédország,
7. Magyarország,

8. Dánia, 9. Montenegró, 10. Németország, 11. Szerbia, 12. Spanyolország,
13. Szlovénia, 14. Lengyelország, 15. Csehország, 16. Horvátország.

 

 

2018-12-23

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk