Alen Blazevics: Visszatérek elbúcsúzni a szegedi közönségtől

– Olyan játékosnak ismertünk meg, aki mindent megtesz a győzelemért. Nyolc éve érkeztél hozzánk, mit viszel el tőlünk a szívedben?
– Azt, hogy mennyi jó ember vett körül, a szegedi szurkolókat és azokat a csodás győzel- meket, amelyeket a csapatommal elértem. A profi sport ilyen, egyszer véget ér egy kapcso- lat, amit természetesen sajnálok, de ez a sportélet rendje. Nem lesz könnyű elszakadni Sze- gedtől, mert a város a második otthonommá vált.

– 2012-ben lettél a játékosunk, gondoltad volna, hogy ilyen hosszú időt töltesz el kék mezben?
– Álmomban sem! Kétéves megállapodásokat kötöttünk, így azt hittem, ha ez lejár, akkor nem hosszabbítanak velem. Erre tessék, ilyen hosszú időt tölthettem el. Hálás vagyok a klubnak azért, hogy bízott bennem!

– A legszebb élményed?
– A 2018-as bajnoki cím. Varázslat! Ez jut eszembe róla. Nagyon régóta harcoltunk a Veszprémmel, de nem sikerült őket semmilyen fronton letaszítani a trónról. Volt, hogy már úgy gondoltam, hogy ameddig itt leszek, ez nem is jön össze, éppen ezért volt csodás ez a diadal, rá egy évre pedig a Magyar Kupát is Szegedre hoztuk.

– Milyen volt a Misterrel együtt dolgozni?
– Húú! Nem volt egyszerű! Ő nagyon aktív mindig. Rengeteget tanultam tőle, nála jobb játé- kos lettem, és ezért köszönettel tartozom. Amikor megérkezett, újra kellett tanulnom játszani. Olyan volt, mintha az általános iskola első osztályába jártam volna, mostanra viszont szerin- tem sikerült leérettségiznem. Itt a bizonyítvány a kezemben!

– Nehéz volt elfogadnod, hogy csak védekezésben számított rád Pastor edző?
– Sohasem fordult ez meg a fejemben, főleg azért, mert amikor megjött, leült velem beszél- getni, és felvázolta, hogy mire számít, mit kér tőlem, milyen szerepet töltök be a csapatban, így tisztában voltam mindennel. Itt csengenek a szavai a fülemben: „Ha jól és hasznosan védekezel, akkor hosszú ideig tudsz maradni!” Ez be is jött, büszke vagyok rá! Én egyből el- fogadtam a helyem a csapatban, ezzel sohasem volt gond.

Ki mellett szerettél a legjobban védekezni?
– Az első időszakban Ilyés Feci és Vladimir Vranjes volt mellettem, aztán jött Thiagus, majd Matej Gaber, de mindenkivel jól megértettük egymást, gyorsan összhangba kerültünk.

– Hihetetlen alázat jellemzett mindig! Honnan hoztad ezt a mentalitást?
– Én minden tanácsot elfogadok, talán ezért vagyok képes ilyen alázattal kézilabdázni. Tud- tam, hogy csakis ilyen mentalitással tudok fejlődni, jobbá válni.

– Nem vagy az a típus, aki a közösségi média felületét használja, de hetekkel ezelőtt édesapa lettél, megszületett a kisfiad, Kai. Milyen az apukák élete?
- Ezen rövid idő alatt is már megváltoztam, teljesen kicserélődtem. Az biztos, hogy a sportolóknál megszokott délutáni szieszta teljesen eltűnt, most háromóránként eszik a kis- fiam, majd alszik, de nagy hangja van, ezt az édesanyjával már megtapasztaltuk. Sokan el- mondták már előttem, de most, hogy megtapasztaltam én is azt tudom mondani, nagyszerű dolog, hogy édesapává váltam.

– Kérhetek tőled egy búcsú üzenetet?
– Üdvözlök mindenkit, sajnálom, hogy nem sikerült elbúcsúznom a szurkolóktól, mert ren- geteg szeretetet kaptam tőlük. Ígérem, ha tehetem, visszatérek egy meccsre, akkor körbe- megyek, és mindenkivel pacsizom egyet. Ami még fontos: maradjanak meg ilyen fanatikus- nak, és szurkoljanak mindig a csapatnak. Tudom, hogy a tábor mennyit jelent nekünk. Ha pe- dig érkezik a segítség, akkor jönnek tovább a szebbnél szebb eredmények.



Forrás: MOL-Pick Szeged honlap / Süli Róbert – Fotó: Dénes Balázs

2020-05-30

Ez a weboldal cookie-kat használ annak érdekében hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információk